Hogy melyik mennyire izgalmas, az csak fantázia kérdése.
Ezúttal az udvaron fogtunk bele az aktuális STEAM-kísérletünkbe. Összeszedtük a hozzávalókat: lufikat, csipeszt, ragasztószalagot, hímzőfonalat, szívószálakat, és hajrá!
A kreatív energiák kibontakoztatása érdekében alkoholos filceket is vettünk elő, hogy kidekoráljuk a lufikat. Ezzel kapcsolatban hadd ragadjam meg a lehetőséget, hogy közkinccsé tegyem a nagyszabású felfedezésünket: hidegben valahogy nem „ragaszkodik” olyan erősen a lufi anyagához a tinta és ennek eredménye több pár maszatos kéz és nem kevés maszatos ruhadarab: sálak, sapkák kabátok stb…
A rakéta pályáját a kocsibeálló gerendája és egy kerti szék között húztuk ki.
Itt érkezett meg az esemény sztárja: a létra. Ezen a ponton azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, akár minden egyebet nyugodtan el is pakolhattam volna, mert az összes többi eszköz mellékszereplővé változott: mindenki létrát akart mászni.
A kísérlet további része már inkább figyelemelterelő/ időkitöltő tevékenységgé vált, annak a kettő gyermeknek a számára, akin éppen NEM volt a sor, hogy létrázzon.
Még egy gondolat a hidegről: a lufik nem komálják. Lentről felfelé indítva nem is szárnyalt érdemi magasságokba a kis rakétánk. Lefelé persze barátunk volt a gravitáció, de ez egy olyan kísérlet, ami garantáltan visszatapsolós lesz, ha kicsit melegebb lesz az idő.
Ruhacsipesszel nekünk nem sikerült úgy lezárni a lufi száját, hogy ne eresszen, inkább iratcsipeszt használtunk, de ha valaki tud mutatni olyat, amelyikkel működik, örömmel látnám!